"MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról."
E halhatatlan remekművével Márai Sándor méltó emléket állított a magyar költészet varázslatos eszközeivel ama legendás 12 napnak, mely megrázta a világot.
Egy későbbi regényében így jellemzi a későbbi eseményeket: " a magyar nép elment az öngyilkosság meredélyének határára, a forradalomba, puszta öklével ment tankok és géppisztolyok ellen, mert megértette, hogy az emberségét, a szellemét, a jellemét, a személyiségét akarják elpusztítani".1956 a születés, a halál és a feltámadás reményének csodálatos ünnepévé.
Az idő Márai Sándort igazolta:"Angyal, vidd meg a hírt az égből,Mindig új élet lesz a vérből."
(Részlet Vass Árpád tanító bácsi beszédéből)